Kétféle formaterv készült az új Ford GT számára. Az elsőnél csupán a klasszikus GT40 főbb stíluselemeit tartották meg, így az autó hi-tech alakot öltött. A második verzió jobban ragaszkodott a hagyományokhoz, így inkább ezt tartották meg. A 2002 januárjában tartott detroiti premier után májusban kapott szabad utat a sorozatgyártásra kész változat fejlesztése, és az első három működő szériagyártmány alig egy évvel később, idén márciusban már kigördült a gyárkapun. Ezt az tette lehetővé, hogy már a tanulmányautó is meglehetősen széria-közeli volt, mindössze 5 százalékát kellett átalakítani. A mai autók többsége bentről kifelé épül, tehát először az utastér és a futómű készül el, majd ennek megfelelően rajzolják meg a karosszériát. A Ford GT ennek éppen az ellentétje: a mérnökök az autó külsejéhez tervezték meg a műszaki tartalmat, hogy az autó minél jobban tudjon igazodni negyven évvel ezelőtti elődjéhez. Az autót alumínium vázszerkezet alkotja, erre kerültek fel az alumíniumlemezből készült karosszériaelemek. A szerkezet érdekessége, hogy az aljában végigfut egy masszív hossztartó, erre szerelték fel a középre helyezett üzemanyagtartályt, továbbá külön merevítők kerültek a tetőre, így megvalósíthatták a klasszikus modellt idéző, tetőbe vágott ajtókat. A Ford GT formája nem csak szép, hanem teljes mértékben funkcionális is egyben. A légbeömlőket a szélcsatornás tesztek során helyezték el, így a karosszéria minden nyílása konkrét célt szolgál. Míg ezekkel a hűtést és a hőelvezetést oldották meg, a leszorítóerő nagy részét a padlólemez kialakítása szolgáltatja. Kettős keresztlengőkaros futóműhöz csatlakozik mind a négy kerék, melyeket hűtött, négydugattyús, elöl 355, hátul 335 mm átmérőjű Brembo tárcsafékek lassítanak. Az elöl 18, hátul 19 colos BBS könnyűfém kerekekre Goodyear Eagle F1 abroncsokat szereltek fel. Nem csak a forma, hanem az erőforrás terén is ragaszkodtak a hagyományokhoz a GT tervezői. Egy teljesen új fejlesztésű, 5,4 literes V8-as hajtja a hátsó kerekeket. Az 500 lóerős, feltöltött, alumínium erőforrást a Mustang Cobra és az F-150 Lightning hasonló motorjából fejlesztették ki. Miközben az új erőforrás teljesít minden érvényben lévő károsanyag-kibocsátási szabványt, kisebb hengerűrtartalmával is túlszárnyalja a klasszikus GT hétliteres "big block" V8-asának teljesítményét. A motort kéttárcsás kuplung csatolja a hatfokozatú kézi sebességváltóhoz. Mivel versenypályára építették, a negyven évvel ezelőtti GT40 esetében nem beszélhetünk az utastér designjáról, hiszen a célszerűség jegyében szinte csak az ülés, kormánykerék és kapcsolók kerültek bele. A modern változat esetében már több dolguk volt a formatervezőknek, hiszen minden apró részlettel hasonlítani szerettek volna az eredetihez. A vezető és utasa közvetlenül a V8-as motor előtt, szénszálas szerkezetű, bőrborítású ülésekben foglalhat helyet. A közöttük található polírozott magnézium alagút rejti a benzintankot. A műszerfal kapcsolói az eredeti GT40-hez hasonlítanak, csakúgy, mint a műszerek és a kormánykerék. Ahhoz, hogy elegendő legyen a fejtér, az utastér tervezői magasabbra emelték volna az autó tetejét. Ez ellen viszont hevesen tiltakoztak a karosszériát tervező mérnökök. Végül 17 mm-es emelésben egyeztek meg, ehhez viszont a külső övvonalát is magasabbra kellett húzni. Bár a GT formája a régi időket idézi, a felszereltséget a mai elvárásokhoz igazították. Az autóban ülőkre két légzsák vigyáz, a biztos megállást blokkolásgátló szavatolja. A négy irányban állítható háromküllős kormánykerék bőrborítást kapott, a középkonzolra CD-lejátszós rádió került. Az ajtókat központi zár, az ablakokat elektromotor nyitja, még egyszerűbb légkondicionálót is beszereltek. Motor: 5409 cm3 Teljesítmény: 373 kW (500 LE) 6000/min Nyomaték: 678 Nm 4500/min Hossz/szél./mag.: 4643/1953/1125 mm Tengelytáv: 2710 mm