A kifinomult technológiai fejlesztéseket sokatmondó, megnyerő csomagolásban kellett tálalni. Mindezt úgy érték el, hogy nem tértek el az autó eredeti formájától, melyet már annyira megszerettek rajongói. Így csak olyan változtatásokra korlátozódtak, melyeket a technikai módosítások amúgy is megköveteltek volna. A hosszúra nyújtott alfás hűtőmaszkot megváltozott formájú lökhárító veszi körül, míg a 17 colos alumínium kerekekre 225/45-ös abroncsok kerültek. A fekete alapú, átlátszó burájú fényszórók és a köztük elhelyezett extra levegőbeömlők agresszívabb megjelenést adnak az autónak. A ködlámpákat szűkebb helyre száműzték a lökhárítón belül, hogy nagyobb helyet nyissanak a levegőbeömlőknek. Hátulról is más képet mutat a 147 GTA a többi alapmodellhez képest, hiszen a vaskosabb lökhárító légelvezető betéteket és kettős kipufogóvéget kapott. Az autót tízféle színben rendelhetjük, melyek közül a Nuvola fehér csak ehhez a típushoz jár. Már az alapmodell utastere is eléggé sportos stílusú, így a GTA kiadás belső kialakítása sem tér el túlzottan. A teljesen új rajzolatú háromküllős kormánykerék és a sebességváltó sötétebb szürke színben pompázik, míg az alumínium pedálokat és lábtartót csúszásgátló gumibetétekkel látták el. A vörös, ezüst és kék színekben rendelhető belsőben szövetborítású üléseket találunk, felárért azonban fekete, vagy kéttónusú bőrhuzatú sportülések is rendelhetőek. Újabb kiegészítő funkció a motorolaj hőmérsékletét mérő műszer. Az Alfa 147 GTA menetteljesítményeihez méltóan sportos felfüggesztés került az autó alá. A meghajtott első kerekeknél kettős keresztlengőkaros, míg a hátsóknál MacPherson rendszerű futóművet találunk. Ez a kombináció már nagy sikert aratott a 147-es esetében is, hosszú fejlesztése közben a vezethetőséget és kezelhetőséget tartották szem előtt. A 156 GTA változathoz hasonlóan ugyanaz a 3,2 literes V6-os, 24 szelepes erőforrás került a 147 csúcsmodelljének orrába, amelyet a 166-os és GTV háromezres motorjából fejlesztették ki. A motort nem a szelepvezérlés, üzemanyag-ellátás és elektronika módosításával erősítették, hanem a hengerűrtartalmat növelték meg. 250 lóerős teljesítményét 6200-as percenkénti fordulatszámon éri el, 300 Nm-es maximális forgatónyomatéka 4800-nál áll rendelkezésre. Nyomatékgörbéje még alacsony sebességnél is erőteljes viselkedést biztosít. Kétezres fordulaton hatodikban lehet gördülni a városban, egy kényelmes gyorsítás pedig sebességváltás nélkül véghezvihető. A hathengeresnek mindössze 6,3 másodpercébe telik álló helyzetből százra gyorsítani, míg a végsebessége 246 km/h-t éri el. Műszaki adatok Motor: V6-es 60 fokos szögben álló hengersorokkal Felépítés: orrmotor-elsőkerékhajtás Hengerűrtartalom: 3179 ccm Furat/löket: 93 x 78 mm Kompresszió: 10,5 : 1 Teljesítmény: 184 kW (250 LE) 6200/min Nyomaték: 300 Nm 4800/min Literteljesítmény: LE/l Kerekek: elöl , hátul colos Gumiabroncsok: 225/45 ZR 17 Fordulókör átmérője: 12,1 m Féktárcsák átmérője: elöl 305 mm, hátul 276 mm Hossz/szél/mag: 4213/1764/1412 mm Tengelytáv: 2546 mm Nyomtáv elöl/hátul: 1516/1504 mm Csomagtartó: 280 l Üzemanyagtartály: 63 l Saját tömeg: 1360 kg Sebesség 1000/percnél 6. fokozatban: 38,2 km/h Gyorsulás (0-100 km/h): 6,3 sec Gyorsulás (0-1000 m): 26,1 sec Végsebesség: 246 km/h Fogyasztás (város/országút/vegyes): 18,1/8,6/12,1 l/100 km Károsanyag-kibocsátás: Euro 4, 287 g/km A megnövelt hengerűrtartalommal együtt járt, hogy hatékonyabb hűtést és olajhűtőt szereltek az autóba. A hatfokozatú kézi sebességváltó masszívabb alkatrészekből, nagyobb tengelykapcsolóval épül fel. A jelenleg elérhető manuális változat 2003-tól a Magnetti Marelli által kifejlesztett Selespeed kiadással bővül. A megfelelő lassításról elöl 305 mm-es hűtött, míg hátul 276 mm-es tárcsafékek gondoskodnak. A piacon elérhető legmodernebb négycsatornás Bosch blokkolásgátlót elektronikus fékerő-elosztóval szerelték fel, ezen kívül ASR kipörgésgátló és VDC stabilitási rendszer is elérhető. Utóbbi a fékszenzorokkal, motorvezérléssel, kormánykerékkel és elektronikus gázpedállal áll kapcsolatban. A GTA elnevezés nem újdonság az Alfa Romeo palettáján, hiszen már a hatvanas évek sportos túrakocsijai között is felbukkant. 1965-ben az Amszterdami Autószalonon jelent meg a Giulia GT alapjaira épített GTA, amely nagyobb levegőbeömlőkkel és 106-ról 115 lóerősre izmosított 1,6 literes motorral hódított. Nem lett sikertelen a modell a versenypályákon sem, hiszen akadt olyan monzai viadal, ahol az első hét helyet foglalta el a hét nevezett versenyautó. A közúti 103 lóerős Junior alapjaira 1968-ban készült el a 160 lóerős GTA 1300 Junior versenyváltozat, majd 1970-ben jött ki a kétliteres, 230 lovas GTAm az 1750 GT Veloce America műszaki alapjain, attól teljesen eltérő karosszériával. A korábbi sikereket megismételve ez a modell megnyerte az 1970-71-es európai túrakocsi-bajnokságot. Az Alfa Romeo csak 1992-ben határozta el, hogy visszatér a versenypályákra a 155 Q4-ből megépített GTA-val. Karbon szárnyaival, állítható hátsó légterelőjével, töltőlevegő-hűtőjével és 400 lóerős motorjával nem sok köze volt a közúti 186 lovas modellhez. Az olyan nevek, mint Nicola Larini, vagy Alessandro Nannini, húsz versenyből 17-en vitték sikerre az autókat. A GTA modellnév ekkor ismét eltűnt a pályákról, és csak 2002-ben bukkant fel újra a közúti 156 GTA alapjaira épített versenyautóval az európai túrakocsi-bajnokságban.